Bobek és Vidoq nektek ajánlom ezt az idézetet és mig irom potyognak a könyeim mert ugy érzem cserbe hagytalak titeket mert bár kertes házba élek mégsem vagytok velem remélem egyszer megbocsájtotok nekem és én is magamnak.
"Ő a másik szem, mely átlát a felhőkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belőlem, amely a tengerig elér. Ahogy lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. (Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs ve lem, hogy gondoskodjon rólam.) Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, gondtalan örül ő is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, ő büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erőm teljében vagyok. Ő maga a hűség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre sem vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtől és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Ő az én kutyám." Gene Hill
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése